Az erotikus ábrázolások történetéhez tartozik a szexuális jellegek vagy aktusok mindenféle ábrázolása – ilyeneket majd minden civilizációban fellelhetünk, ősiben és modernben egyaránt.

A test ábrázolása idővel nyelvi és ismeretelméleti problémává is válik, majdhogynem lehetetlen szakszerűen megvonni az akt, az erotika, a pornográfia – és így tovább – határait, nem beszélve helyükről a mindenkori kultúrában. Az akt tehát egy marék gyöngy: rácsodálkozunk a testek koncentrált szépségére a vásznon vagy a papíron, ám amikor szavakká próbáljuk formálni a testek ábrázolását, azonnal százfelé gurul: a testről való beszédet a különféle speciális diskurzusok ugyanis irigyen kisajátítják.

Az akt az újkori művészet egyik legizgalmasabb paradoxona: az antik műfaj újra felfedezésébe és alkalmazásába integrálni kell a keresztényi tanításokat a testről és az emberről.

Az alkalmanként előforduló tiltási kísérletek ellenére az erotikus témák ábrázolására igen sok helyütt látunk példát a történelemben. A legkorábbi erotikus ábrázolások a kultúra vagy a vallás részét képezték, és nem kezelték őket más művészetektől elkülönítve.