Ana naplója - Artbook about anorexia

anorexia artbook book book design Diary Eating disorder editorial design Editorial Illustration illustrations personal project

EN

Ana's diary - Art book about anorexia

In my diploma work I wanted to process my personal experiences with anorexia by making an illustrative art book. I'm focusing more on the mental side of the illness rather than the physical ones. I tell my story through a metaphor, where you can see the changes of a little bird. The bird represents me.

The biggest motivation to make my book was to reach out to the people who is suffering in this illness or just feeling that something is not right, but they don't think that they're "sick enough" for help. Reaching out for help is never a sign for shame or weakness and I would like that people be more aware of this. No one should feel that their present or past traumas and illnesses are things that you must not talk about, because these have relevance in every age and situation.

***

HU

Ana naplója - Művészkönyv az anorexiáról

Diplomamunkámban saját személyes tapasztalataimat szerettem volna feldolgozni az anorexiáról egy illusztrált könyv elkészítésével, melyben sokkal inkább a betegség mentálisan leépítő sajátosságaira fókuszáltam, mint a fizikai következményekre. Történetemet egy metaforán keresztül vezetem végig, melyben egy madár életének alakulása figyelhető meg. A madár engem testesít meg.

Az egyik legnagyobb motivációt az jelentette a könyvem megvalósításához, hogy az étkezési zavaroknak nagyobb hangot adva és saját élményeim megosztásával egyrészt elérjem azokat, akik ebben küzdenek vagy éppen csak érzik, hogy valami nincs rendben, de nem gondolják magukat „elég beteg”-nek ahhoz, hogy segítségért forduljanak. Sosem szégyen vagy a gyengeség jele, ha problémákkal küzdünk és szeretném, ha ez sokkal inkább a köztudatban élne. Senki se egy olyan stigmaként élje meg a múltban vagy jelenben tapasztalt traumáit, betegségeit, amiről nem lehet beszélni, mert ezeknek igenis létjogosultsága van minden korban és helyzetben.

The narrative is personal, informal, the title also refers to this: Ana's diary, which name reflects to the nickname of Anorexia which is widely known in the eating disorder community, the personalization of the illness. The Anorexia isolates you, most of the time truly leaving the feeling that the only "companion" or "friend" is the illness itself which devours you from the inside.

I firmly highlight that the content is entirely subjective, I can only give my personal perspective on it, so it's absolutely possible that other people has different experiences, they felt or thought differently in some situations and had different traumas which led to their eating disorder. I'm just on case but this is why I think it's important to approach this theme in a more emotional way and not just visualize statistics. Behind the data there are people with feelings and this is what we have to see that we're not just a data nor just an illness.

***

A hangvétel személyes, közvetlen, erre utal a cím is: Ana naplója, amely név reflektál az étkezési zavarokkal küzdő közösségekben elterjedt becenévre, maga a betegség megszemélyesítésére. Az anorexia elizolál az emberektől és a külvilágtól, sokszor valóban azt az érzést hagyva bennünk, hogy az egyetlen „társ” vagy „barát”, akihez fordulhatunk az pontosan az, ami belülről emészt fel bennünket.

Kiemelném, hogy tartalmilag teljesen szubjektív, csak és kizárólag a saját élményeimbe adok egy kisebb betekintést, ezáltal abszolút előfordulhat, hogy más emberek más dolgokat tapasztaltak, másként élték meg a betegséget és mások voltak a kiváltó traumák, amik elvezettek az anorexiáig. Én csak egy eset vagyok a sok közül, de pont emiatt tartom fontosnak az érzelmi részéről megragadni a témát, nem statisztikákat bemutatva, hiszen az adatok mögött élő, érző emberek vannak, és szeretném, ha ezt tartanánk szem előtt, hogy nem csak egy adat vagyunk, nem csak egy betegség.

A huge amount of experiment and thinking went before making the final book. Where should I start? What should I include and how? How should I connect the illustration to it? What style would fit the best to the theme? What technique should I use? A lot of quetion emerged already in the beginning, and I thought that the solution will be if I just let my creativity free, use as much technique and style as I can and at the end summerizing the end results I will be able to see which way should I go.

***

Rengeteg kísérlet és gondolkozás előzte meg a végleges könyv összeállítását. Honnan is kezdjem? Mit tartalmazzon és mindaz milyen megfogalmazásban? Ehhez hogyan kapcsolódjon az illusztráció? Milyen stílus illene a témához? Milyen technikát használjak? Megannyi kérdés halmozódott fel már a kezdetektől, amikre a megoldást abban találtam meg, hogy egyszerűen csak hagyom szabadjára engedni a kreativitásom, minél több technikát és stílust kipróbálva, hogy az eredményeket összegezve majd egy tisztább kép alakuljon ki bennem, hogy mi lehet a legjobban járható út.

Why did I choose birds? - you could ask. The birds has plenty of smymbolic meaning, the most widespread probably is the Christian meaning where birds symbolize strength and hope but there are native american mithologies where the birds create the bridge between the human and the spiritual world. I thought it's a beautiful metaphor to the theme but I also have personal attachment to birds which had a major relevance why I chose it for my main motive. Reading all my old diaries - where I documented all my childhood stories, my anorexia and the process of healing - I found why I started to love birds so wholeheartedly. They reminded me of good memories.

***

Miért pont madár? - merülhet fel a kérdés. Rengeteg szimbolikus jelentést tudunk kapcsolni a madarakhoz, főleg a keresztény kultúrkörben elterjedt remény és erő szimbólum talán az egyik legismertebb, de ősi amerikai mitológiákban olvashatunk arról is, hogy a madarak teremtik meg a kapcsolatot az emberi világ és a spirituális világ között. Mindezt szép metaforának gondoltam a témához kapcsolódóan, ugyanakkor nem maradhat említés nélkül a személyes kötődésem a madarakhoz, ami szintén nagy szerepet játszott a fő motívumom megválasztásához. Az évek során felhalmozódott naplóimat végigolvasva - amiben végigdokumentáltam a gyerekkorom történéseitől kezdve az anorexián át a gyógyulás folyamatait - találtam meg a gyökerét annak, hogy miért is kezdtem el szeretni olyan odaadással a madarakat.

I start my book with my early youthful diary entries, which represents that incomprehension and goneness which lead to the later more serious anorexia. The style here is childish, tore up and glued in parts, illustrations drawn by crayons. Every entry starts with a subtitle, where you can see some typographic play sometimes. Side notes written by pencil, crossed out and rewritten things... all these direct us to this young period filled with strong emotions.

***

Az egészen fiatalkori naplóbejegyzéseimmel kezdem a könyvem, amik azt az értetlenséget és elveszettséget tükrözik, amik hozzávezettek a később sokkal komolyabbá váló anorexiához. Ehhez hűen a stílus itt gyerekrajzos, kitépett-beragasztott, zsírkrétával megrajzolt illusztrációk. Minden bejegyzés egy-egy alcímmel kezdődik, amikben olykor megjelenik egy kis tipográfiai játék. Ceruzával beleírt széljegyzetek, áthúzások, újraírások... mind-mind ebbe az érzelmektől túlfűtött tizenéves időszakba visz bele.

The purpose of this book was also knowing myself better, unfolding and understanding why I thought that the only solution for my problems is changing my outlook and eating habits and how my self-esteem and self-respect got deeper and deeper. I started to see a pattern that my surroundings and the people around me have a major effect on me. The sentences that I heard from them just burnt into my memories. So I chosed 8 sentences or questions which labelled my personal development and I gave them a double page where I put them into the relevant visual context.

***

A könyvem célja egyrészt az önmegismerés is volt, és feltárni, megérteni, hogy már egészen fiatalon miért abba menekültem, hogy a kinézetemen, az étkezési szokásaimon változtassak, és miként került egyre mélyebbre az önképem és az önmagamba vetett hitem. Azt a mintát kezdtem megfigyelni, hogy jelentős befolyással volt rám a környezetem, illetve azok az emberek, akikkel tartottam a kapcsolatot. A tőlük elhangzott mondatok mondhatni beleégtek az emlékezetembe. Így kiválasztottam 8 mondatot, kérdést avagy felszólítást, amelyek mélyen rányomták a bélyegét a jellemfejlődésemnek, ezeknek pedig egy-egy oldalpárt szenteltem, amiket az adott vizuális kontextusba helyeztem.

From the first part of the book we step across to the next one through a door, where my anorexia got more serious. It effected my everydays mentally more and more and my physical appearance drastically got worse in a relatively short amount of time. So I thought it's appropriate for a drastic change in the book as well. The only colour will be red which sometimes appears on the monochrome illustrations and sometimes not.

***

A könyvem első részéből egy ajtón át lépünk át életem következő szakaszába, ahol már sokkal markánsabban eluralkodik az anorexia az életemben. Mind mentálisan egyre jobban kezdte nehezíteni a mindennapjaimat, mind pedig fizikailag is egyre drasztikusabb változások következtek be viszonylag rövid időintervallumon belül. Így a könyv vizuális világában is helyénvalónak éreztem egy drasztikus változást. Az egyetlen megjelenő szín a vörös, ami a monokróm, monotípiával készült illusztrációkon jelenik olykor meg hol erőteljesebben, hol épphogy csak jelzésértékűen.

The technical experiments were inevitable here too.

***

A technikai kísérletek ebben a szakaszban is elengedhetetlenek voltak.

The last part of my book leads to the recovery. I got the help which was necessary to getting better, but I know that If I had the courage sooner to speak up about my problems and not be ashamed of the things I couldn't deal with on my own then I could have saved myself from a lot of now irreversible things in my life.

***

A könyv utolsó harmada elvezet a gyógyulásig. Én végül megkaptam azt a külső segítséget, ami elengedhetetlen volt a felépüléshez, de hiszem és tudom, ha mertem volna sokkal hamarabb beszélni a problémáimról, és nem szégyellni mindazt, amivel egyedül képtelen voltam megküzdeni, akkor nagyon sok mára már visszafordíthatatlan dologtól tudtam volna megmenteni magam.

The bird here changes again. I built a bird from wood, wire and strings and I used this object art for my illustrations in the book. I found the change necessary again, because a totally different life period has started. However I wanted to reflect on that all the things I have been through made me the person who I am today. I wanted to use real, material things for this part of the book to represent that I have a more realistic vision about myself and the world around me. I stepped out from that dark, lost and broken-hearted, nightmarish world I had lived in. The materials have meanings. The wood represents the root of my childhood which I've grown from, but there are wires which represents the harms, pain and the strings have postive connotation. Those mean the good parts in my life. The colours will have meaning in the book as well. The red reflects on the still bad parts of the recovery while the blue reflects on the emerging good things.

***

A madár itt ismét átalakul, a fából, drótból és madzagokból összeépített object artot használtam fel az itt elkészült illusztrációkhoz. A váltást ismét elengedhetetlennek éreztem, hiszen egy lényegesen más életszakasz vette kezdetét, ugyanakkor szerettem volna reflektálni arra, hogy mindaz, amin keresztül mentem, formált azzá, aki vagyok jelenleg. Mindenképpen valós, tárgyi elemekkel akartam dolgozni ebben a részben, hogy közvetítse, itt már egy sokkal realisztikusabb ön- és világképem volt, kiléptem abból a mély, reményvesztett és rémálomszerű világból. Az anyagoknak jelentésük van, a fával jelezni szerettem volna a családi gyökereket, az alapot, ami felépített, viszont ott vannak a drótok, a sérelmek, amik szintén formáltak és befolyásoltak, míg a madzagnak pozitív jelentéstartalma van, ami az engem ért jó élményeket szimbolizálják, mindazokat amik egyben tartottak. A színekkel is szerettem volna jelezni a változásokat: a vörös a még jelenlévő fájdalmas dolgokra reflektál, míg a megjelenő kék a pozitív élményeket jelölik.

The content here mainly focuses on the hardships of the recovery which is never a linear line upwards. Recovery is filled with difficulties, doubts and relapses are often inevitable, but you should never beat up yourself because of it or be ashamed. You have to get up again and move forward even if all your thoughts tell you the opposite.

***

Tartalmilag arra szerettem volna kihangsúlyozni ezt a szakaszt, hogy a gyógyulás sosem könnyű, sosem egy lineárisan felfelé ívelő grafikon. Teli van rengeteg nehézséggel, kétséggel és elkerülhetetlen a visszaesés olykor, amiért viszont sosem szabad szégyenkezni vagy büntetni magunkat. Újra fel kell állni és haladni kell a helyes irányba bármennyire is az ellenkezőjét diktálják a gondolataink.

The book ends but not our everyday combats. My main reason to finish this project was to reach out to people. I don't want anyone feel lonely or beyond recovery when it comes to eating disorders or any kind of problems. Dare to be honest and speak about problems because this is the only way to create change!

***

A könyv véget ér, de a mindennapi küzdelmeink nem. A legfőbb indokom, amiért meg akartam valósítani ezt a projektet az az volt, hogy senki ne érezze magát egyedül vagy menthetetlennek ebben a hatalmas káoszban, amiben néha élünk. Merjenek az emberek őszinték lenni és beszélni a problémákról, mert a változások csak így tudnak bekövetkezni.