Poetry illustration

  • 69
  • 9
  • 0
  • Varró Dániel: Változatok egy gyerekdalra
     
    Tóth Árpád-os változat
  • Ó, láttatok-e már bús borjat őszi réten,
    Ki rágva kónya gazt szelíden fancsalog,
    Míg barna folt borong sápadt farán setéten,
    Mit céltalan riszál, hisz rajta nincs farok?
  • Én láttam bús fejét a rét fölé hajolva,
    Ó, szája szegletén buggyant a renyhe lé,
    És fölbágyadt a légbe lelkem űrhajója,
    S e könnyes, lágy sóhajt röpítettem felé:
  • Tehénke, lásd, egyformák vagyunk nagyon mi ketten,
    Lehúzza nékem is nagy, csüggedt főm a bánat,
    S úgy lóg fogam közül bús fényű cigarettem,
    Mint szádból csillogón a megcsócsált fűszálak.
  • De lelkem innét milljom mérföldekre vágyik,
    Szállnék a végtelen Tejútra, oda fel,
    Hol el nem alvó csillag-kandeláber világít,
    S ezer holdbéli borjú libegve lefetyel.