Bármennyire is hasznos tárgy az olló, nem szeretem. Egyfajta destrukció és robotikus, élvezet nélküli kézmozgás kötődik hozzá. Éles és szúr. Eleinte csak tudatalatt, majd tudatosan, egy egészen szokatlan, meglepő ollót szerettem volna tervezni, ami érdekessé, kellemessé varázsolja ezt az egyszerű kézi szerszámot, akár az ollóságnak egészen ellent menve.
Ötleteim hasonló indíttatásúak voltak. Mind egyfajta élményből indult ki. A hatásgyakorlásból, s a tárgy megszemélyesítéséből.
Egy nagyon hosszú úton keresztül jutottam el BÓBITÁhoz. Bóbita egy meglepetés élmény olló.Használóját a furcsaság élményével ajándékozza meg. Életre kel, szárnyra kap a kezünkben.
Úgy kötöttem össze az olló részeit, hogy nyitásnál egy pulzáló lemezmozgás történjen.
Többféle változata készült el: Egyik egy vázszerkezetes, amin lágy esésű, rugalmas anyagborítás van, mint egy leonardoi modellke. Egy tündérien áttetsző. Valamint egy ezüstös, ami csillog-villog és gyönyörűen szórja a fényt. Ollómat legjobban egy színpadi kellékként tudnám elképzelni.
El lehet olvasni itt.
