The praise of Harmony – thematic exhibition 2019.

A Harmónia dícsérete – tematikus kiállítás

// The praise of Harmony – thematic exhibition 2019.

Harmónia + – // Harmony + –

– Tipográfiai fókuszú munkák // Works focused on typography

Kurzus: Tipográfia 1. // Course: Typography 1.

A harmóniák dicsérete

A harmónia a vizuális ábrázolás történetének központi fogalma. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy az antik emberméretű monumentalitáson és a középkori arányosságelméleteken keresztül egészen a reneszánsz perspektívájáig a képi reprodukciók egy mindig változó harmóniafogalom körül forogtak. Nos, mára ez nincs így.

Hogy ezt a változást megértsük, egyfelől fontos látni, hogy a „régieknél” a harmónia az alkotás előfeltétele volt, s kevésbé volt annak konkrét tartalma. Nem, vagy csak ritkán ábrázolták magát a harmóniát, sokkal inkább a harmóniában ábrázoltak valami egyebet. Másfelől a harmónia meghatározása „előzetes” és pontos, tehát konvencionális volt, hisz úgymond kívülről került a művészet területére, politikai, etikai, vallási vagy épp filozófiai származékként. A művész a maga eszközeivel mindezt pusztán kifejezte – no persze úgy, hogy vissza is hasson az adott elképzelésre.

Ezzel szemben mára a vizuális ábrázolások harmóniafogalma plurálissá vált. E munkák harmóniákról, s nem a harmóniáról beszélnek. A harmónia nem kiindulópontja, hanem célja lesz az ábrázolásnak. Maga a sokszínű fogalomkeresés zajlik le, melynek végén az egyedi ábrázolásban bukkanhat fel a harmónia egy-egy új lehetősége.

Hiszen lássuk be: egész egyszerűen nem tudjuk, mi az a harmónia. Ezért új formákat keresünk, melyekkel annak egyfajta és sajátos lehetősége fejezhető ki. E kísérletek pedig jellegzetesen diszharmonikus formákból építkeznek, ugyanis a feladat adott: egy összezavarodott, szúrós vonalakból álló világban, a nekünk megadatott formákból kell megkísérelnünk új harmóniák kialakítását. Ez a mi generációs problémánk: őszintén, a fennállót el nem hazudva, a diszharmóniából beszélni a harmóniáról.

Az őszinteség fontos. Hiszen egyedül így kritizálhatjuk a minket körülvevő, mindent elrendező hazug rendezettséget, mellyel társadalmunk folyton folyvást el akar minket csábítani. Meg kell értenünk, hogy a harmónia nem rendezettség – méghozzá azért nem, mert a harmonikus viszony a világ és köztem lévő autentikus kapcsolaton alapul, nem pusztán dolgok bedobozolásán.

Az autenticitásig pedig nem hazudhatjuk keresztül magunkat. Őszintének, kreatívnak és egyedinek kell lennünk hozzá. Számomra talán ez a kiállított munkák legfontosabb tanulsága.

Fekete Kristóf

–

A szöveg a megnyitón elhangzott beszéd a szerző által szerkesztett változata.

Szamos István: Valami harmónia // Some kind of harmony, 2019.

Müller Bianka: Abstract Harmony, 2019. – díjazott alkotás // award-winning work

Illés Katalin: Zen Harmony, 2019.

Baranyai Réka: Harmony (Ilja Jefimovics Repin: Hajóvontatóka Volgán – alapján, 1873 // Based on: Ilja Jefimovics Repin: Barge Haulers on the Volga, 1873