"Mihelyt elébük értek, egyikük egy papírt húzott elő mellzsebéből, amin jól láthatóan egy rajz díszelgett, majd ránézett a képre, és így szólt..."

" A varjú hol futólépésben, hol ugrálva, hol meg röpködve követte őket."

" ...megérkeztek az erdő szélére. A sűrű. sötét erdő peremén mogyoróbokrok nőttek."

"...a csőrébe fogta Cincit, felhajította a hátára és felszállt vele jó magasra."

" - Juhéj! Csudaszép a világ ilyen magasról! - ujjongott Cinci..."

" Sürgő - forgó egerek százszámra nyüzsögtek odabent, mindegyikük fekete öltönyt és kalapot viselt. Amikor megpillantották a két társukat, a kisegérrel és barátaival egyetemben, ujjongani kezdtek."

" Finc egy papírfecnit nyújtott át Cincinek, aminek egyik oldalán egy kép volt, a másikon pedig egy térkép."

" S alighogy kimondta, karmaival máris megragadta Cincit, kéjesen hátrabillentette a fejét, a száját nagyra tátotta, és szépen lassan odaemelte a kisegeret."

" Ezen a hajón is bespájzoltak legalább egy mázsa friss halat, csirke- és libamájat, ilyen-olyan húsfalatokat, csupa ínyencséget, ami után az összes ujjadat megnyalod. - folytatta Schlitz. "

" - Figyeljetek! A macskák egy ideje járőrözni kezdtek, hogy a csavargókat, akik a városképet rontják, elkapják - mondta a hongkongi sejtelmesen. "

" A távolban egy magasra épített téglafal tárult elébük, amely hosszan belesimult a tájba, végigfutott a dombok és hegyek gerincén, majd le a völgybe, hegynek fel ismét, így hullámzott, ameddig csak ellátott a szemük.

- Hát ez lenne az? - csodálkozott Schlitz.

- Pompázatos! - álmélkodott Cinci is.

- Eddig csak hallottam róla... - tette hozzá a kandúr ugyanúgy. - A Kínai Nagy Fal..."

" Most viszont úgy érezte, olyan régről rostokol ezen az óceánjárón, hogy lassan vizi egér válik belőle."

" Az ott a szabadság - szobor. - mondta Schlitz."

" Hatalmas gabonatároló állt az udvarban, közvetlen mellette fásszín és kút, istálló, tyúkudvar, pajta. "

" - Fel kell másznod a fára, ki egészen az ágak végébe, ahol a diók vannak. Aztán elrágod ügyesen a dió szárát és a dió lepotyog."

" Mindegyikük más és más szlogent röffentett; az egyik, hogy: "Minket már nagyon várnak odaát", a másik: "Ahol várnak, ott szeretnek!", a harmadik: "Ahol szeretnek, ott meg nem esznek!" és így tovább."

" Ölelték, csókolták, nézegették a kis fiókát, hol sírva, hol pedig kacagva mustrálták, megállapítva, hogy kész felnőtt lett belőle."