"Eddig azt hittem, hogy Béla bácsi jobban megérti az ifjúságot, mint a többi felnőtt. De a húgom megfelelt neki nyomban. Elővett egy meséskönyvet és kinyitotta.
– Ilyen a palota, és ilyen a mi palotánk is."

"Édes jó anyám összecsapta a kezét, amikor meglátott:
– Ennek a gyereknek egészen kék az ajka!"

"Egy napon ez a Béla igen szép golyóstollal állított be az osztályba. Nagyszüleitől kapta volt ajándékba, és az volt ráírva, hogy „Parker”. El is kértem tőle rögtön, és felírtam vele az új franciafüzetemre a nevem, valamint azt, hogy V. b. oszt. tan., Français… Mások is elkérték, és Béla mindenkinek szívesen odaadta, mert különben nem irigy természetű – és a golyóstoll mindenkinek szépen írt. Öröm volt kézben tartani. Igazán."

"A tükörhöz szaladtam. Szőke éppen nem voltam, csak részben. A fejem búbja szőkült meg, valamint egy csík előre, a homlokomig."

"Virgil közben megfogta a zsineget, aprókat rángatott rajta, majd húzni kezdte, ismét engedte egy kicsit, egy nagy hal pedig mindenképpen menekülni szeretett volna a víz alatt, ám túlságosan nagy terhet kellett vontatnia, a csónakot és benne minket is. Néhány perc múlva gyengült a húzása."

"- Húzd meg, Virgil!

Virgil a botjához kapott, rántott rajta egyet, majd nyugodtan, hozzáértően kiemelte a horgon vergődő, araszos potykát.

[...]

- A harmadik! – kiáltotta Virgil, és igaza volt.
Még kellett vizet meríteni a csónakba.
Én egy kicsit sértődötten néztem a zsinegemet. Hát nekem már
soha nem jön semmi?"

"Már éppen válaszolni akartam, amikor Petyka édesapja toppant be, egy nagy kosár halat cipelve. Közöttük volt az én óriási pontyom is."

" Alighogy elkezdődött a tanév, szorgalmasabban kezdtem meg a hatodik osztályt, mint eddig bármelyiket.

[...]

Ezt azért nem mondtam neki, de azt igen, hogy olyan szeretnék lenni, mint édesapám. Olyan, akit derék embernek mondanak Tulceán is."