UNSEEN

„Living for Sabina meant seeing. Seeing is limited by two borders: strong light, which blinds, and total darkness.” (Milan Kundera: The Unbearable Lightness of Being)

In the darkness, we do not have the essential circumstances to perceive the world. Beyond human sensation, I study the different phases of exploring it by technical tools. The reality perceived by human sensorium is questionable because the visible light spectrum defines only a certain reality. So the general representations are constricted only to this form. Can we use photography as a tool for extended perception? Photography makes it possible to see the invisible, to stop the time and to gather the light to capture in a moment. But is it capable of displaying our inner pictures? I reverse the process of photography, do not make detail out of reality, but I project a mental image. How similar is the visuality of our imagination to virtual reality?

We can think of the camera as a tool for exploring, which always reveal the hidden truth. I think my works highlights the details of perception, which we overlook every day or we treat them as evidence. I always play with extremities in my imagination, because they look exciting due to their difference. I sketch and build situations like these in my work and I invite the viewer to play with it. The images are only details or fragmentations separately, but studying them helps to understand the overall picture.
„Élni Sabina szerint annyi, mint látni. A látást kettős határ szabja meg: a vakító, éles fény és a teljes sötétség.” (Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége)

A sötétben megszűnnek az alapvető körülmények, ahhoz, hogy megismerjük a világot. Felderítésének fázisait az emberi érzékelésen túl különböző technikai eszközök segítségével tanulmányozom. Megkérdőjelezhető az emberi érzékszervek által tapasztalt valóság, hiszen a látható spektrumba eső fénytartomány csak bizonyos spektrumbeli valóságra világít rá, s így értelemszerűen az általános ábrázolási módok is ilyen jellegű megörökítésre törekednek. Tekinthetjük-e a fotográfiát a kiterjesztett megismerés eszközeként? A fotográfia lehetővé teszi a láthatatlan megmutatását, megállítja az időt és összegyűjti a fényt, melyet egy pillanatban rögzít. De vajon képes-e a fotográfia megjeleníteni belső képeinket? Megfordítom a fotográfia folyamatát, nem a valóságból képezek le egy részletet, hanem mentális képet projektálok.A képzeteink vizualitása vajon mennyire hasonlít a virtuális valósághoz?​​​​​​​

A fotográfiára egy felderítő eszközként tekinthetünk, mely mindig a rejtett dolgokra nyit igazságot. Úgy gondolom, hogy munkám a percepció olyan részleteire világít rá, melyek felett a mindennapokban elsiklunk, evidenciaként tekintünk rájuk. Képzeletemben gyakran játszom szélsőségekkel, hiszen azok másságuk miatt izgalmasnak tűnnek. Munkámban bizonyos ilyen határhelyzeteket vázolok, építek fel, melyekkel valami rejtélyes, valami megválaszolatlan dolgot hagyok meg, szabad értelmezésre hívom a nézőt. A képek önmagukban csak részletek, széttöredezett darabok, de azok tüzetes vizsgálata az összkép megértéséhez segít bennünket.
UNSEEN
0
28
0
Published: