S L A M M E D . slam poetry publication
12177
1512
84
Published:
  • Add to Collection



Hungarian Slam Poetry Publication

S L A M M E D . 

The authors are
Áfra János • Biró Krisztián • Izsó Zita • Juhász Tibor • Lukács Flóra • Zala Eszter


Each poem has it's own piece and they are marked with numbers. The numbers show how many words are in the poems.























































Illustrations for each poem.




086
BIRÓ KRISZTIÁN - [ A bál után ]

A bál után egyből az én szobámba
jön, mint egy tériszony, olyan
ebben a tűsarkúban. Túl sok vért
vesztettem tegnap, és bosszúból
egész este Láthatatlannak becéz.
Megkérdezem, hogy milyen volt
a bál, és azt feleli, hogy olyan, mint
az összes többi: nyolcórányi
egyenes tartás. A gerince ilyenkor
már nem több, mint egy beakadt
cipzár az estélyin, arra kér, hogy
húzzam le. De mindig, amikor
ezt teszem, csak ágy mellé dobott
holmi lesz. Pedig ő az egyetlen
nővér ebben az egész kórházban,
aki még elhiszi, hogy létezem.​​​​​​​
076
LUKÁCS FLÓRA - A harmadik

Egyszer Spanyolországban
végigültünk egy bikaviadalt.
Éreztem az állatok szagát,
először a bikákét,
azután a dögszagot.
Láttam, ahogy kihúzzák
a félig élő, félig halott testüket.
Négy bika halálát néztük meg.
Jóval kisebbek voltak,
mint ahogy képzeltem.
A harmadik karcsú volt és fekete.
Az utolsó döfésig minden úgy történt,
mint az első két menet alatt.
A hátából kiállt a színes karderdő,
mindenfelé pergő vérdarabok.
Az utolsó döféstől felordított,
dőlt belőle a vér.
Meg se rogyott,
végig állva maradt.
078
IZSÓ ZITA - Határátkelés

Kettes sorban érkeznek a faluba az emberek,
mintha mindenki tartozna valakihez.
Nyomot hagyott rajtuk a hosszú út,
egy kisgyerek szerint olyan az arcuk,
mint egy vajas felével a földre esett kenyér,
amibe beleragadt a sok piszok.
Már állni is nehezen bírnak,
harmonikaszerűen összegörnyednek,
üres tányérok szélén elnyomott csikkek,
a félelem lassan beszivárog közéjük,
víz a léket kapott hajóba,
ledőlnek a csupasz földre,
a holdat, az égre köpött, fehér meggymagot nézik.
Hamarosan elalszanak, és akkor végre elmúlik az éhség.

061
BIRÓ KRISZTIÁN - Csendes környék

Krematóriumok vannak benned,
a nyakadon mind kitapintható.
Kiket hamvasztottál el magadban?
Engem belőled ők érdekelnek
– a sétálók, a szédülékenyek –,
addig kérdeznélek róluk, amíg
rá nem jössz, hogy én is közülük jöttem.

Bőröd alatt zsákutcák az erek,
csendes környék, nem feszül itt semmi,
villanydrótok, szárítókötelek,
kilakoltatottak és beköltözők.
Errefelé nem lehet leülni,
túl sokan mentettek már meg ahhoz,
hogy mindegyikükbe beleszeress.
057
LUKÁCS FLÓRA - Lola

Két számmal nagyobb fehér pólóban,
fekete felirattal: punks not dead,
csőnadrágban, tornacipőben,
oldalt felborotvált fejjel
ültem két kínai nővel szemben,
akik nevet adtak nekem.
Percekig néztek, beszélgettek,
aztán azt mondták, Lola leszek.
A teremből kifele a Mindent anyámról
jutott először eszembe. Egy név,
ami egy AIDS-es transzvesztitáé,
aki persze gyönyörű volt,
most egy fél évig az enyém.​​​​​​​
020
ZALA ESZTER - Hangverseny

Addig ordítottak ott
Az üres teremben a kopott
Zongorával a közepén,
Míg a szomszéd be nem kopogott,
Hogy milyen muzikálisak.​​​​​​​



040
ÁFRA JÁNOS - Nyúzás

Álmomban megnyúztunk egy ragadozó madarat,
mint egy emlőst. A tollait egyben fosztottuk le,
bőrként vagy bőrrel együtt, nem tudom pontosan,
csak azt, hogy biztos kézzel tettük, s a belsejében
egy ugyanolyan állat teteme várt ránk.
Kíváncsiságunk gondosan másolja a halált.

108
JUHÁSZ TIBOR - Vágás

A vécéből szüntelenül árad a szennyvíz
és a tyúkszar keveréke. Mintha nem lenne ajtó,
bűz és tollak mindenütt, kukoricaszemek
sárgállanak a szőnyegen, a repedezett
ajtókereten sötétvörös pacák, a múlt heti vágás
nyomai. Egy rendellenesre nőtt máj, kitépett
zakóbélés hever a szétszórt csontokon,
nem lehet eldönteni, hogy a maradványok
vagy a kilátástalanság szilánkjai ropognak
lépteink alatt. A mellettünk lévő lakásban
disznókat tartanak, mintha dőlni készülne
az épület, döngenek a falak, ahogy nyugtalankodnak
az állatok. A padlón kanalak és tányérok egymásba
rakva, egy kenyérvágókés, hegyével a szárnyasok felé
mutat, mintha tudna a szobában alvó tizenéves
szükségeiről. A lyukas pokróc szuszogását
alig lehet hallani. Csörömpölnek a tányérok,
ahogy közöttük elsuhan valami.

































Készült: Média és Design Tanszék, Vizuális Művészeti Intézet, Eger. Made at the Media and Design Department, Visual Arts Institute, Eger, Hungary.