József Száraz and Kata Száraz

My father is a sailor. It has been always a sad thing for me, that I can’t travel with him as my mother did, because Hungary don’t have marine ships anymore. So I only had the stories about their journeys, and the memory of one trip we had together.
I’ve realized that every time I hear about my father I only visualize these memories, but I don’t really know how he lives on the ship, these pictures in my head are only fictions. And he doesn’t really know my life, so it’s the same for him. So I made up this project, to get to know each others world: I asked him, to take pictures of his life, and I always answered him with “parallel” photographs. There is always a link between the pictures, what can be formal, in the content, or in the time.
...
Száraz József és Száraz Kata

Édesapám tengerész. Örök szívfájdalmam hogy mire elég idős lettem hogy vele utazhassak ahogy anya tette, megszűnt a Magyar tengerhajózás. Így maradtak a történetek a közös kalandokról, és egyetlen egy tíz éve történt közös kis utazás emléke.
 Ráébredtem, hogy valahányszor apáról hallok,  mindig ezek a tíz éve beivódott emlékfoszlányok jutnak csak eszembe, de valójában nincs képem édesapám hézkönapjairól mikor úton van, csak fiktív képek jelennek meg a fejemben egy-egy üzenet kapcsán. Ahogy ő sem lát bele az én életembe.  Így született meg a projekt ötlete: megkértem őt, hogy fotózza az életét a hajón, az úton, én pedig “párhuzamos” képekkel reflektáltam ezekre a saját életemből. A fotók közt mindig van egy kapocs, legyen az formai, tartalmi, vagy időbeli. Így kicsit jobban megismerhetjük egymás világát.
Father
4
41
1
Published:

Father

4
41
1
Published:

Creative Fields