Diploma munkám / Photo Diploma

                   Memento Mori " 
                          /
Emlkezz a Halálra / Remember the death


Mátyás Sarvady 
2012 Diplomamunka / Diploma work 
Szellemkép - Fényképész szak - photographer



A fényképek 2009 -és 2012 között készültek.
Szakmai konzulensem Balla Vivienne volt

 



The Diploma photos :
This picture ( corn field with tabel )  was published in  National Geographic - 2011 may edition,  Editors choose - your shot section.
 - 2014.01.24 - the date when my granpda has passed away...
The photo was taken on 2014.05.26
Kiinduló pont ként csupán azt jelöltem meg, hogy azt fotózzam amit szeretek, 
ez a  banálisnak tűnő  mondat volt a diploma munkám gócpontja ha úgy tetszik. Első lépésben eljutottam képeim témaválasztáshoz, az első gondolathoz ami nem volt más mint a Nagyszüleim . Az első próbálkozások, az első képek után, hosszú listát készítettem mi jut eszembe a saját nagyszüleimről, egy fajta asszociációs játékot játszottam maggammal, melyben az első tag  mindig változatlan maradt. Íme azok az asszociációk amik végül meghatározónak bizonyultak a végső képek kialakulásában :
 
szóval 
 
 
Nagyszüleim – mindig együtt vannak 
 
 
Amikor már később, jóval később ekezdtem felvételeket készíteni, választanom 
kellett a sorozat egységét illetően milyen irányba tereljem a képeket és a fenti asszociáció segített abban hogy végül az összes képen  mind a ketten szerepljenek egyszerre .  ( 52 éve házasok ) 
 
 
 
 
Nagyszüleim – emlékszem Nagymamám  rengeteg mesét olvasott nekem, Nagyapám cowboy dalokat énekelt
 
A diploma sorozatom képi világa. Ez egy összetettebb dolog. Le kell írnom, 
hogy mielőtt elkezdtem volna fényképezni én festettem és ha megkérdezik mi a kedvenc ' képem ', bizony nem egy Julie Blackmon vagy Joel-Peter Witkin fénykép a válaszom hanem például Francisco Goya  - ' vének vacsorája ' címü képe, vagy egy kevésbé ismert orosz festő Ivan Aivazovsky háborgó tengeres képei. 
 
Nem az öregséget, vagy öregedést akartam ábrázolni, nem az időt ami elmúlik 
felettünk, sokkal inkább olyan szilánkokat szerettem volna lefesteni a fényképezőgépemmel amik itt élnek bent az én fejemben a nagyszüleimről, mindezt olyan képi világgal ami  a valóságtól ugyan elrugaszkodott, ám külön  minden képi eleme valóságos a maga módján.
 
Sontag :
 
a fotó realizmus-lényegén azonban nem puszta hasonlóságot ért, hanem a fotós  személyével átitatott valóságot: a fotó „nem azt ábrázolja, ami ’valóban’ ott van, hanem azt, amit ’valóban’ érzékelek. … A fénykép olyan valóságelemeket ábrázol, amelyek egyébként is léteznek, de amelyeket csak a kamera képes felfedni.” (Sontag, 1981, 139. és 140. o.)
 
 
A fentiekből arra gondoltam, a megrendezett fotó felé fogok hajlani, és színes 
képeket készítek majd. Meseszerü képeket képzeltem el magam előtt, és abban biztos vagyok, hogy a falusi környezet is befolyásolt. A széles láthatár  mindig változó ég kékje és a megművelt föld sárga – zöld színei mind mind élénken lobbantak fel szemeim előtt. Fotográfiai értelemben ' tág ' képeket képzeltem el, kint a szabadban, sok fénnyel. 
 
Így utólag talán azt mondanám valahol a fotó performansz közelében kötöttem 
ki ha valami műfaji nevet, vagy keretet keresünk az elkészült képeimnek. 
 
Fontos szempont volt hogy digitális fényképet készítsek és nem pedig képet, 
értem ezalatt, hogy csak a legszükségesebb utómunkát engedtem meg magamnak az elkészített felvételeken. A fényképeken külön - külön minden kép elem valós, viszont a mód, ahogy egymás mellé illesztettem rendeztem őket néha megbontja a valóság szövetét ami alól kilátszik a saját szubjektív univerzumom – illetve a negyszüleimé.
 
“Csak az lehet fotóművész, akinek a fényképezési technika szövevénye nem öncélú fényképi 
bűvészkedésre való, hanem akinek kezében csupán alárendelt eszköz arra, hogy képszerü látomásait minél meggyőzőbben, minel nagyobb erővel tudhassa közölni és megtestesíteni .
[...] Nem lehet elég sokszor, elég nymatékkal hangoztatni : a látvány csak úgy tud elindulni a művészi alkotás felé, ha lélekben kifejlődik formálódik, átalakul, és így látomássá válik . “
 
Miltényi Tibor  / Progresszív fotó
                     ( 63.o )
 
 
Azt, hogy  a digitális teknikát választottam egyszerüen azzal 
tudnám magyarázni, hogy úgy érzem jelenleg ez az ' ecsetet ' idomul leginkább a kezembe.  Az iskolai évek alatt megismerkedhettem a fotótörténet minden apróbb, nagyobb mozzanatával – ám legérdekesebbnek az új évezredet találom, a fotográfia aktuális problémáit. Úgy gondolom megvan a helye az analóg fotográfiának napjainkban ugyan úgy mint a digitálisnak. Hogy egyik jobb-e mint a másik ?!  Ezt a parttalannak tűnő vitát inkább kívülről szemlélem, számomra az alkotás, a gondolkodás kiteljesedése a mű eszmei háttere sokkal nagyobb fontossággal bír mint sem az eszköz ami által létre hívják, én az igazi eszköznek az embert, annak is az elméjét tekintem, hogy aztán a mű miként manifesztálódik, számomra kissebb jelentősggel bír. 
 
A gép pedig végső soron ugyanúgy eszköz, mint a rajzoló kezében a ceruza. Minden eszköz 
esetében megvan a használati lehetőségeinek a köre, az ecsettel sem lehet térformát faragni, a fényképezőgéppel nem lehet vonalas rajzolatot produkálni. (És ez nem mond ellent annak a ténynek, hogy sok képfajta többféle eszközzel is előállítható ) 
 
Sándor Zsuzsa:
A fotó a vizuális kommunikáció képi világában
 
 
 
Nagyszüleim – a legnyomasztóbb időkben is volt valami vidámság köztünk
 
 
Számomra fontos volt hogy a képeim, mindenen túl derüt sugározzanak. Azért 
írom, hogy mindenen túl mert a halált is beleértem. A cím választásával, a
 ' Memento Mori' – val az volt a szándékom, hogy megmutassam a halált nem egy tragédiának, nem egy sötét végzetnek látom ami árnyékot vet a mindennapi életünkre, nem. A nagyszüleimtől nem ezt tanultam, nem ezt látom most hogy megöregedtek, hanem józan embereket látok bennük akiknek eszük ágában sincs visszafordítani az idő kerekét, mert ők elfogadják az univerzumunk törvényét, ami a változás, elmúlás, vagy örök körforgás kinek hogy tetszik. 
 
 
   “A vén Paraszt már tudta s várta
alkonytájt kinn az udvaron:
"Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mint a barom.
Kaszás testvér! Sovány a földünk!
könyörgöm, egyet tégy nekem:
ha elviszel, szórd szét trágyának
testemet kinn a réteken!"
Ő rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta, szórta, szórta szét,
mint magvető keze a búzát,
vagy pipacsot az őszi szél.
- A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! “
 
 
                                                           François Villon - A HALÁLTÁNC-BALLADA / részlet
                                                              Faludy György átköltésében
 
 
 
A végeredményt tekintve pedig nem a nagyszüleimet láthatjuk a képeken, 
hanem azokat a látomásokat amik a fejemben gyúrtam össze a nagyszüleimből és mondhatni közvetlen környezetükből. Azonban mindezen túl számomra mást is jelentenek a képeken megrendezett jelenetek, mindegyik egy-egy kulcs jelenet amit vagy sikeresen dekódol a szemlélődő vagy nem...  nem volt célom történetet mesélni , ám hogy mélyen, rejtetten, de  valahogyan mégis azt tettem.. történetet meséltem magam, magamnak.
The flyer :

The Installation process / Az Installálás folyamata
Diploma munkám / Photo Diploma
4
569
0
Published:

Diploma munkám / Photo Diploma

Diploma work 2009 - 2012
4
569
0
Published: