Mi a Bánkitó?
Például ideális compótársadalom. Egy fesztivál, ahol a fellépők, a műfajok, a stílusok is üzenetet hordoznak. Állítanak, reagálnak, hullámokat keltenek, előre vetítenek. A Bánkitó egy spontán nádasállam. Itt összejön a stég a tóval, a Pesten ragadt az emigránssal, a kutyás a gyerekessel, a hajnalig csapató a nyugodt beszélgetőssel. Határtalan táborrendszer, hisz ott vagy, ahol összefutsz a régi haverokkal, majd újakkal dumálod át az éjszakát. Ha akarod, játszol, ha akarod, sör mellett vitatkozol. Vagy megnézed a darabot, amire év közben nem volt időd. A Bánkitó aktív zeneegyüttműködés is. Itt feltörekvő és picit már feljebb törekedett előadók zenéire bulizhatsz, úgy, ahogy igazán szereted, és azokkal, akik igazán fontosak. Emellett fenntartható erdőváros is, ahol mindenki figyel egymásra, és nincsenek szeméthegyek az utolsó nap reggelén. Mi még? Ifjúsági stégtársadalom, permanens szomszédszövetség, tóparti harcsarendszer és minden, ami ezek között van. A Bánkitó már nyolcadik éve mutatja meg, mit nevezhetünk kortárs progresszív kultúrának: azokat a darabokat, művészeket, zenészeket és civil szervezeteket, melyekkel a köztévén maximum a híradóban találkozhattok. És velük együtt a Bánkitó titeket is jelent, akik nélkül nem lehetne ez az egész az, ami. Itt nincsenek szponzorhegyek, VIP helyek vagy kordonlabirintusok. Idén a programok a határ fogalmára reflektálnak, legyen a téma menekültügy, gender, újrahasznosítás vagy zsidóság. A résztvevők itt átlépik, keresztülvágják vagy újrarajzolják a különféle határokat. Aki volt már itt, tudja, hogy ez nem újdonság, aki most itt van, tudja, hogy ez továbbra is így lesz.
