portfolio

Subjective nature photos

My subjective nature photos created with printed photos of animals in a natural ambience. To create my own nature photos is my game. The result is a conundrum for thoose who take a look at the pictures. For the first look they seems to be real situatoins, like the birds are flying, the deers are hiding in the forest but after a while you have to think about the sight again.

Lipótmező - Mental hospital, 2006 Budapest.

These photo serie have nine pictures of the last year of a nearly two hundred years old building and it's patients who finally had to leave the hospital when the Hungarian goverment decided to close the historical health institution in 2006. My work is a farewell to the hospital and also a memory from the last moments of it.

Con Dao island, Vietnam, 2011

„The isolated 16-island archipelago of Con Dao is 110 miles off the mainland’s southeastern coast.

For 113 years, this island was home to one of the country’s harshest prison systems, established by French colonists in 1862 and later ruled by South Vietnamese and American forces until Saigon fell to the North Vietnamese in 1975, at which point the prisons were closed.”

„The New York Times”

The Con Dao island archipelago has a scenic landscape with two thousand residents in the South Chinese sea. 83 percent of the archipelago’s total area is protected by the Con Dao National Park with mangrove forests, corall reefs and tropical areas. Few decades ago the small village operated as a holiday resort for the communist party, and the public radio systems is still broadcoasting the communist propaganda and news at six a clock at every morning and evening from the megaphones upon the trees. On every second home the red flag of the system is flying, every third is a small shop of forced small entrepreneur’s, at which five or six typers of commodities are available.

Due to its excellent climate, its silver sand at the south bays and golden beach on the northern part, also it’s diving possibilities every square foot on the island is sold. A concrete road has been built between the village center and the nearby farms, along which the sold out but still empty plots are lining. One of the bays was bought by a hotel, for entering one has to pay an entry fee of 50 dollars. The vietnamese government started a programme with UNO cooperation to save the turtles who keep returning here every year, and puts a great effort in improving eco-tourism.

Locals still live the daily life of traditional fishermen: they mend their nets on the beach, drink their coffees sitting on their small chairs installed on the pavement, they visit even the other side of the street riding their small motorbikes, at night the aggregators of the fishermen’s ships are humming along. For the toime being, the rare european tourists can walk all by themselves in the far-stretching bays, where there are not footsteps in the sand yet.

These photos have been published on the Dunaújvárosi Fotóbiennálé 2011.

"Adaptáció", Budapest, 2010. Diplomamunka a Kaposvári Egyetem fotóriporter és képszerkesztő szakán 2010-ben.

Egy korábbi munkám, a Lipótmező c. sorozatom miatt határoztam úgy, hogy a pszichiátria intézményeinek felkutatását és megismerését szeretném folytatni, még közelebb kerülve az emberekhez. Egy olyan intézményt választottam, ami a budapesti gyermekpszichiátriai osztályok közül a Szent István Kórház egyik épülete, annak neurózis osztálya. Ebben a kórházban töltöttem majdnem két hónapot a gyerekekkel, a helyzetük, és a kórházi életük ösztönzött arra, hogy egy személyes és szubjektív fotóriport sorozatot készítsek róluk, velük.

Adaptáció azt jelenti a biológiában, orvoslásban: alkalmazkodás a lét feltételeihez. Azért adtam ezt a címet, mert van valamiféle paradoxon a gyerekek valóságos és a benti kórházi életének összehasonlításában. A kórházba felvett gyerekek épp azért kerülnek ide, mert viselkedésükkel olyan problémáik vannak, ami miatt az iskolarendszer vagy környezetük kiveti őket. Egy olyan másik, új környezetbe csöppennek, ahol egy másik rendszer eltérő szabályait kell betartaniuk, és egy új, folyton változó, alakuló közösség tagjaihoz kell alkalmazkodniuk, hogy mire letelik a „forgalomból kivont” néhány hét, elmondható legyen, hogy a kezelés eredményes volt, a gyerekek visszailleszthetőek az eredeti környezetükbe.

A két lehetséges véglet, az ideális cél, tehát a külvilág harmonikus részévé válása, vagy az életük végéig tartó pszichiátriai kezelés között az Ali utcai gyerekkórház, egy átmeneti állomás, amely hozzászokást, beilleszkedést: adaptációt követel mindkét irányba, és folyamatosan változó összetétele miatt önmagán belül is.

A ma gyermekpszichiátriáján sok figyelmet és a legnélkülözhetetlenebbet, vagyis a szeretetet igénylő fiataljait találhatjuk meg. Azt kell észrevennünk, amit szemmel nem láthatunk. Nem a tényfeltáró és megdöbbentő szenzációk korát éljük, hanem egy olyan felgyorsult világét, ahol a személyességre van a legnagyobb szükség, arra, hogy emberekre figyeljünk és ne kategóriákra.

Generációk együtt. Szeged 2013-2015.

Ezek a fényképek családi fotók két nagyszülőről. Kettő nagymamáról, akik testvérek. Szegeden élnek, a napfény városában, együtt. Egy unokájuk van csak, Zsuzsa néninek és Klári néninek, akik a nagy létszámú család ellenére távol vannak mindenkitől. Ők az én máig is élő nagyszüleim.

Szegeden születtem, középiskolás koromig ott is éltem, de több mint tíz éve Budapestre költöztem. Egyszer úgy éreztem, hogy vissza kell mennem a szülővárosomba és időt kell fordítanom a családomra. Nem olyat, ami egy hétvégi látogatásból áll, az nem elég. Kevés, mert azért hogy jobban megismerjem őket, szokásaikat, ott kell lenni a hétköznapokban. Otthon, ahol a legközelebb kerülhetek nap mint nap a saját gyökereimhez is.

Foglalkoztatott hogy mi az amit örökölhetek az idősektől szellemi hagyatékként, és mit adhatok tovább az utánuk és utánam jövőknek abból a szemléletből ami már múlt századinak, elavultnak számít, de nekem derűs és praktikus mondások, rutinok és szokások tárháza, amelyek segítenek túlélni tragédiákat is. A családi anekdóták, közös vonások, jellegzetességek megismerésének időszaka volt az a fél év, amíg együtt éltem a két nagymamával, és az egymás feltétel nélküli elfogadásának próbája is. Ezt az időszakot örökítik meg a fényképeim, amelyek 2013 tavaszától 2014 elejéig készültek, valamint folyatosan készítek újabb fényképeket minden látogatás alkalmával.