• Add to Collection
  • About

    About

    Master degree project / Fragments // Metal plates Amortisation of corpus. Destruction. Dateless signs on body. Fragments.
    Published:
 
// Fragments //
 
According to the definition of the term in dictionaries, fragment refers to a part of a whole piece of art. I consider the human body as an original perfect work of art that is continuously deteriorating and changing under the influence of exterior circumstances and powers. I am concerned with the deformity and the deterioration of the body and the amortization of the physique.
 
My goal is to prove the theory that reality as it is has not been considered ugly or misshapen, such changes belong to our physical being and they are the outcomes of our lifestyles. The visualisation of the phenomena is not an attitude of mind, or an aesthetic judgement, it solely draws our attention to the fact they are all us, in other words the fragments of the whole. We cannot live without noticing this fact, since it has become the part of our daily life. The amortization of the physique is a process that we don't like to face, and we deal with it quite rarely, however the body recollects the life events and it reminds us of them. Deteriorating is not necessarily a fiasco, it rather refers to our vulnerability, and it is a certain element of life. I intend to remain in the position of the observer throughout my work in order to avoid being judgemental, I am rather interested in the general message of these questions not in the individual.  
 
The photos appear on metal plates the surface of which have been manipulated. The metal plate is neutralise: it is capable of an abstraction due to the quality of its surface and its adaptivity that highlights the contents. In other words, it helps the generalisation of the appearance of the human body, and it also helps the viewer to absorb the image. Metal, compared to paper, has more dimensions, its corpus shows variability.  
 
 
         A fragmentum szótári jelentése szerint valamely elpusztult vagy befejezetlen műalkotásnak olyan részlete, amely az egészről már alig tájékoztat. Az emberi testet, mint eredendően tökéletes műalkotást veszem alapul, mely a külső körülmények, hatások következtében folyamatosan károsodik, roncsolódik, változik. A test elhasználódása, kopása, deformálódása; a fizikum amortizációja foglalkoztat.
 
         Célom annak a felvetésnek az igazolása, miszerint a valóság soha nem csúf, vagy torz önmagában, ezek az elmozdulások életünk, fizikai létünk részei, életvezetésünk következményei. A jelenség vizualizálása nem állásfoglalás, vagy esztétikai értékítélet, csupán felhívja a figyelmet arra, hogy ezek mind mi vagyunk, az egész töredéke. Nem tudunk úgy létezni, hogy nem veszünk erről tudomást, hiszen ez a mi hétköznapiságunk része. A fizikum amortizációja olyan folyamat, amit általában nem szívesen látunk, ritkán foglalkozunk vele, a test viszont jegyzi az életeseményeket, emlékeztet. A veszteség nem feltétlenül kudarc, inkább sebezhetőségünkre utal; az élet természetes velejárója. Igyekeztem a munka során végig szemlélő maradni és nem értékelni; a kérdéskör általános üzenete foglalkoztatott, s nem az egyes ember.
 
         A képeket felületkezelt fémlemezre viszem fel. A fémlemez neutralizál: felületi minőségeiből, adaptivitásából adódóan képes egy olyan absztrakcióra, mely felerősíti a tartalmi szándékokat, vagyis az általánosítást az emberi testre vonatkozóan, egyúttal befogadhatóvá teszi a témát. A fémnek a papírhoz képest méginkább van dimenziója, korpusza, változékonyságot mutat.