Papír. Az író, alkotó, jeleket hagyó, és az azokat megfejtő ember hű társa.
Forduljunk bármely égtáj irányába is: az emberiség emlékeit, kultúráját,

vallásait kutatva, a papír szövete 

évezredek óta őrzi ezeket a kincseket, rejtjelezett „üzeneteket"

 Így a könyvek könyvét, a Bibliát is.
Innen az ötlet, amiért az 52. Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére készített kisfilmem konkrét anyagául a papírt választottam: ebből „hajtogattam" egy kevéske Budapestet,

a város forgatagában, bárányaival sétáló, jó pásztor Jézus Krisztust. 
A jó pásztor nem tömegként szereti bárányait, de néven szólít,

hiszen mindegyőnket jól ismer.  Gyakan így jelenik meg előttünk Ő útmutatást,

segítséget, világosságot adva, bár megesik, hogy míg egyikünk látja,

addig a nyáj többi tagjának épp láthatatlan marad.
Ő tartja össze a nyájat, ő etet, itat minket.
Megjelenik a visszfényben, tükröződésben, azt mutatva: nem vagyunk egyedül. 
Kopogtat minden előtte megnyíló szív ajtaján, betér hajlékunkba,

és tekintehtünk rá legjobb barátunkként is. 
Ez az örök jelenlét maga az Eucharisztia, melynek szimbóluma

a kenyér és bor - test és lélek.