Belsőépítészeti koncepcióm az érzékelésből és a környezet által belőlünk kiváltott érzetekből indult ki. Egy olyan kiállítást szerettem volna tervezni, ami játszva tanít, ugyanakkor élményként is hat az emberekre. Az itt található természeti kincsek mindegyike olyan, akár egy műalkotás: a fák kérgének formája, mikroszkopikus látványuk, a

lepkék szárnyának rajzolata, a szarvasok és őzek szarvának domborulatai, vagy az állatok hangja, mind-mind különleges  valamiért. Ezekre a dolgokra szerettem volna felhívni a figyelmet az ötletemmel, nagyításba helyezve

őket. Az ide látogatók először az élővilág legnagyobbjaival, a fákkal ismerkedhetnek meg, majd a kiállítás vonalát követve, egyre kisebb élőlényekkel találkozhatnak. A folyamat a fák mikroszkopikus bemutatásával önmagába visszatérő körforgásként zárul.