Eszter és Ákos
2020.10.10. Fonyód
Puha felhőkön átszűrt fényben áll,
átkarolva egymást Ákos és Eszter,
körbevéve őszbe hajló,
de még zöld levelekkel.
E lombkorona,
a háttér díszeként,
napról-napra szépül,
s szerelemük tüzébe
egészen beleszédül.
A távolban átrendezik a színpadot:
ezüstös felhők és víztükör,
köztük a mélykék fátyolba
öltözött északi part tündököl.
Amint az este közeleg,
elvonulnak a fellegek,
s a naplemente mézédes aranyba
őket felöltözteti.
A napkoron tovább áll
egy felhőcsík mögött,
s még egyszer visszakacsint,
mint vörös folt az égen,
csókjukat így kirajzolva,
sziluettként pirosan és kéken.
Eszter és Ákos 2020.10.10. Fonyód
(C) 2020 Adorjáni Zoltán (fényképek és vers)
