Gloomy Sunday
 
2012 -2013 (detail from the original series with 6 pictures)
70x100cm, giclée prints
 
This photo sequence is based on the story of the most well-known Hungarian song, ‘Gloomy Sunday’. The lyrics were written by László Jávor, and the song was composed by Rezső Seress in 1933. It became world famous in its own time: it was covered by great musicians such as Billie Holiday, Ray Charles and Paul Whiteman to name but a few. Although the song had a morbid reputation, it enjoys a macabre infamy: people consider this song to be a suicide anthem. There is a recurring legend that claims that many people committed suicide while listening to ‘Gloomy Sunday’.
The images narrate the fictional stories of these suicidal young people.
 
Szomorú Vasárnap
 
2012-2013 (részlet az eredetileg 6 képes sorozatból) 
70x100cm, giclée printek
 
A Szomorú vasárnap talán minden idők legismertebb magyar dala. Szövegét Jávor László írta, a zenét Seress Rezső szerezte és játszotta éveken át a Dob utcai Kispipa vendéglőben. Már a 30-as években ráragadt az „Öngyilkosok himnusza” név: bár a kor egyik slágerévé  vált, és Billie Holiday-től Ray Charles-ig rengetege  feldolgozták, valódi hírnevét annak köszönheti, hogy sok fiatal ezt a dalt hallgatta, mielőtt végzett magával, szerte a világon. Seress Rezső világhíre ellenére sosem hagyta el Budapestet, de még a kerületet sem, amelyben élt. Ő maga is öngyilkos lett.
Ezek a képek a szuicid fiatalok fiktív történeteit mesélik el, melyek akár igazak is lehetnek.
 
Gloomy Sunday - Exhibitions
ArtBázis Budapest 2013
Solo Exhibition
ArtBázis Budapest 2013
Solo Exhibition
 
Essl Art Award Cee
Mai Manó House, Hungarian House of Photography 2013
Budapest
Group Exhibition
The Gloomy Sunday performed by the Budapest Bár

„A halálvágy nagyon távol van tőlem. Csak a különböző műalkotásokból ismerem. Én az élethez húzok, már-már betegesen ragaszkodom hozzá. Ezért nekem itt csak a szépség marad, amibe belekapaszkodhatok. Ez az, ami viszont nem hagy nyugtot nekem. Az, ahogy Kata ügyesen, rafináltan és finoman adagolt fényekkel, az így előidézett színekkel szinte felfesti elénk ezeket a jeleneteket, amelyek ezáltal válnak „élővé”, ezáltal „elevenednek meg”. Ezek a jelenetek ugyanakkor nyugodt kiegyensúlyozottságukkal esszenciálisan foglalják magukba annak a lényegét, amit narratív fotográfiának neveznek. Itt viszont nem egy hétköznapi cselekvés, egy epizód az életünkből, ami ebben az időben kiterjesztett, kitartott pillanatban összesűrűsödik, hanem – legalábbis a történet szerint – egy egész élet aggregátuma. Lényegében a halál pillanata, amely felé az élet a fogantatástól tart, feltartóztathatatlanul, és amelyben összecsomósodik egy megfoghatatlanul és felfoghatatlanul rövid pillanatig az egész. Olyan ez, mint Benjamin villámlása és az azt követő, lassan tovagördülő dörgés. A halálhoz hasonlítható pillanat. Ez a „fotográfia igazsága”: a most még igen, de most már nem közötti megragadhatatlan időintervallumban lezajló változás, ami, ha úgy tetszik, punktuális, ha úgy tetszik, végtelenül hosszúra nyúló átmenet, folyamat. Ettől a ponttól visszafelé tekintve kellene elkezdeni mindig mindent gondolni. És nem csak a fotográfiával      kapcsolatban. A dörgést már úgy sem hallhatjuk, vagy ha igen, akkor már mindegy, mert befolyásolni nem tudjuk.”
/Pfisztner Gábor/
 
The Finissage of my solo exhibition with Róbert Farkas and Károly Ökrös
Gloomy Sunday
39
1,397
0
Published:

Gloomy Sunday

This photo sequence is based on the story of the most well-known Hungarian song, ‘Gloomy Sunday’. The lyrics were written by László Jávor, and th Read More
39
1,397
0
Published:

Creative Fields